Parasztvilág és a klasszikus irodalom hősei, légies és súlyos alakok, tájak, szárnyaló hit és mindennapi küszködés a röggel – megannyi téma, mely Farkas Andrást megihlette.
          Abaújszinán, földműves család hetedik gyermekeként látta meg a napvilágot ezerkilencszázhúsz november harmincadikán. Kötődése a gyökerekhez egész életében megmaradt. A kassai gimnázium és az 1944-ben elvégzett budapesti Képzőművészeti Főiskola olyan értelmiségivé tette, akiben magas szinten tudatosult a magyar parasztság erkölcsi és esztétikai világa. „Én ecsettel közeledtem a földhöz” – vallotta egy élete végén készült riportfilmben.
          A diplomáját alighogy átvevő fiatalember máris a háború poklában találta magát: gyors és kegyetlen kiképzés, front, tüdőlövés, orosz hadifogság. Mire hazavergődött, szülőfaluja /ismét/ csehszlovák területen állt.
          Magyarországra jött, ahol először Nagykállóban, majd 1947-től Balassagyarmaton tanított, és élete végéig fáradhatatlanul festett.
          Képeihez többféle technikát használt, lendületesen, egy nekifutásra dolgozott, mintha nem is állt volna a mű mögött a tömérdek megfigyelés, tanulmány, vázlat, fotó. Hagyatékában sok akvarell és diópác kép maradt, ezek elsősorban nógrádi tájakat ábrázolnak. Kemény vonások, lágy színek – a kartonra készült olajképeknek is a föld, parasztember, de klasszikus tárgyak, illusztrációk, portrék, alakok, aktok, sőt a festő-példaképek hommage-ai is témául szolgálnak. Például A4-es méretű tollrajzok sokaságában örökítette meg a kora tavaszi természetet, de tollal készültek a Babits, Ovidius, Villon, Madách műveinek illusztráció-sorozati is. A tus a kemény formák eszköze, de a kifejezés módja határtalanul gazdagodhat a hígítás, ecset, kaparókés segítségével.
          A visszahúzódó személyiségű Farkas András nem a ”ma” embere volt, nem kereste a művészeti és társadalmi élet sikereit. A kiállításokat, publikációkat, kiadványokat barátai, tanítványai szervezték. A művészeti és pedagógiai elismerésektől városa díszpolgári címéig szinte „utána mentek” a kitüntetések. Az alkotó 1991 óta nincs velünk, de művei talán úton vannak felénk.

This site powered by: Norbert Vana